Szerző: Káfony Márta
Nézd csak, mennyire beszédes a magyar nyelv?
Vajon véletlen-e, hogy a gondolat szógyöke a gond szó?
Játsszunk el kicsit ezekkel a szavakkal!
Minden gondod a gondolatból ered, mert a gondolatod nem szabad.
Az anyai gondoskodás, az apai gondviselés, az iskolai gondok, a kora felnőttkor nem éppen gondtalan mivolta mind- mind lenyomatot hagynak a gondolkodásmódodban.
Azt gondolod, amit mondtak neked, hogy gondolj.
Mondd, mikor voltál gondtalan utoljára? Tudod, amikor sikerült elfeledkezned magadról – amikor gyerekként éppen indiánosat játszottál, vagy azt nézted hogyan masíroznak a hangyák a porban…
És azóta?
Gondolataid megszámolhatatlan mennyiségben árasztanak el téged, azt sem tudod, melyiknek higgy éppen, melyikre figyelj, és melyiket ne vedd komolyan.
Tényleg azt gondolod, hogy tudod ki vagy?
Nem lehet, hogy a gondolatod magadról is csak a gondolataid eredménye? Amiket mások olyan nagy gonddal visszatükröztek számodra, vagy amit magadnak fésültél nagy gonddal az arcodba mikor elindultál reggel?
Ki gondolja, hogy ő maga a gondolata?
Ha alaposan megfigyeled a gondolataidat, felfedezheted hogy mit is tesznek benned:
Bírálnak.
Támadnak.
Támogatnak.
Dicsérnek.
Haragra buzdítanak.
Elszomorítanak.
Te pedig hallgatod a gondolataidat és mindeközben:
Bírálni kezded magad.
Úgy érzed mindenki ellened van.
Biztonságban érzed magad.
Elégedettséget érzel.
Haragszol.
Szomorkodsz.
Olyat teszel, amit a gondolataid éppen súgnak.
Mert a gondolataid az egyedüli gondjaid.
Ha el tudnád engedni a gondolataidat, akkor el tudnád engedni az érzéseidet, akkor el tudnád engedni a kötelékeidet és akkor…. szabad lehetnél.
Teremts egy perc csendet az elmédben. Egyetlen egyet. Egyetlen egy percre legyél csak együgyű – azaz a bolond, aki szabad a gondoktól. Legyen az egy ügyed az egy perc csended.
És akkor elkezdhetsz belátni a gondolataid mögött rejtőző igazi magadba.
Abba, aki gondtalan.
Sőt abba, aki minden gondodat viseli.