Bejegyzésértesítő

A bejegyzésértesítőre való feliratkozással elismeri, hogy elolvasta és elfogadja az Adatkezelési tájékoztatót.

Ki a valódi belső társam?

A félelem nem más, mint a tudati és az érzelmi hiány eleme. Ez magából a szóból is következik. Félember vagyok, mert valaki, vagy valami hiányzik belőlem. De ki a társam? Ki lehet a társam a mindennapokban?

Ki vagy mi az, aki vagy ami hiányzik belőlem?

Egy társ, akit vagy amit a nyelv leír. Egy másik fél, akinek vagy aminek a hiányában lassan a tévúton pokollá válhat az életem.

Van egy másik elemünk: a szerelem. Az önzetlen kapcsolódás eleme. Ha érzelem többletben vagyunk, kapcsolatban vagyunk. De kivel, vagy mivel  vagyunk kapcsolatban érzelem többletben, ha fizikailag egyedül vagyunk, mégis szerelemben, a kiteljesedett boldogságot éljük meg?

Ki az, akit vagy amit megérzünk a suhogó fák hajladozásánál, a lerobbant autónk mellett, egyedül az országút mellett, a hegytetőn, ahogy lenézünk az alattunk elterülő tájon, vagy mikor elmosolyodva nyugtázzuk pöttöm gyerekek játszadozását egy pláza közepén. Ilyenkor azt érezhetjük: minden rendben van így. Mindennek így kellett történnie.

Lelki béke a belső társammalKapcsolatban vagyunk, ezért nem vagyunk egyedül. Ki az a lÉNy, a fÉNy, ami ilyenkor megvilágítja belsőnket és a külső fényigény nélkül is a legsötétebb erdő közepén, vagy életünk legsötétebb időszakában is biztonságot sugároz – belülről? Hol van az a szívünket melengető belső tűz, ami bizonyosság, ami ha bennünk ég, a kapcsolódás nyugalmát árasztja bennünk? A belső társ, a belső hang, amely sosem téved? Ami, mivel nagyon kicsi, hisz sejtszintű, nagyon finoman és gyengéden jelez, „lehet” vagy „ne tedd meg”. „Ez így is rendben van”, vagy „ezt ne inkább ne”. Ott és akkor azonnal mikor választás, elhatározás vagy döntés előtt állunk. Már mikor felteszik nekünk a kérdést jön a válasz, a szívünkből. Finoman és csendben teszi meg . Finoman, mert a magból jelez sejtszinten. Finoman, mert a szívünkből jelez sejtszinten. És egyszer jelez.

„És nem előzök. A következő pillanatban egy teherautó fordul be a mellékútról a szemközti sávba és egy út véget ért volna. Az észlelés szerint ésszerűnek tűnt az előzés, de jött az érzés, onnan sejtszintről, hallgattam rá – nem voltam egyedül. Egyikünk sincs egyedül. Ott, azokban a másodpercekben eldőlt. Ha megjegyezzük – egy életre!

Úgy érezzük, mindannyiunknak van kapcsolódása, a kapcsolódás teljes állapota, ahol biztonságban vagyunk. Tudjuk, mert megtapasztaltuk, megéreztük. Biztonságban voltunk, mert hallgattunk rá. Hallgattunk a belső megérzésre, és ezt senki, vagy semmi sem tudja pótolni.”

Ez a sejtszintű elem, ami fogantatásunktól bennünk él, mutatja a belső utat, ha hagyjuk, ha nem vonjuk kétségbe, nem söpörjük félre, ha nem vesszük semmibe, ha hiszünk és bízunk benne: a Sejt-Elem

Élethelyzetek, amikor választhatunk és dönthetünk:

„Fel kell hívnom a másikat. Most. És nyúlok a telefonért és ott van a lelkitársam, akivel összekapcsolódásomat éppen akkor élem az önzetlen kapcsolódás elemén a szerelem elemen át – tudattalanul.”

„Megérzem, hogy most kell bemennem a hivatalba az ügyünkben, és lám, éppen akkor és ott, még időben vagyunk, hogy a fejlesztés, amire annyira vártunk, elindulhasson. Egy nap múlva már késő lett volna. De akkor és ott érzem, hogy meg kellett lépnem. Mert megint éreztem a belső bizonyosságot, a belső bizalmat tápláló belső megérzést. Gyengéden és finoman szólt. Egyszer szólt. Egyetlen egyszer.”

„Két újrakezdett kapcsolat. Egy hitel. Egy kölcsönadott pénz. Egy tévútra vivő barát. Közös bennük, hogy nem hallgattam a belső hangomra. Nem hallgattam a sejtelmemre.”

Tudjuk, mert megtapasztaltuk, megéreztük. És nem egyszer. Csak a túlélés-tudatban, a másikat ellenfélnek tekintő veszélytudatban, vagy épp céltudatban, a cél érdekében ön-magunknak mindent megengedő állapotokban elfelejtettük, van belső hangunk. Mert elhittük másnak, másoknak a hiedelmét. Azt, hogy csak anyagtudat van. Azt, hogy csak cél van. Azt, hogy csak a túlélésért folytatott élet-halálharc mozgat minket. Olyanoktól, akik elfeledték, ez a belső társ bennük is jelez, jelzett, és átadták magukat a félelemnek, a veszedelemnek. A világ félelmetessé és veszélyessé vált, a belső sugó-sugallmazó sejtszintű elem nélkül. A világunk tényleg magányossá válhat a belső hang, a megérzés nélkül.

science-intuition

A sejtelem nélkül.

Érzelmi állapotaink azonban változnak. Mindig változnak és sosem tartanak örökké. Bármikor választhatjuk a belső lelki társunkat és a belső világunk, a lelkünk felszabadul. Azok a tapasztalások, élmények, melyek sejtelmeinkre hallgatva létrejöttek segíthetnek eljutni a bizonyosság és a tartós bizalom állapotába.

A honlapunkon szereplő információk, anyagok változatlan tartalommal és formában, a forrás megjelölése vagy arra történő hivatkozás mellett, szabadon felhasználhatók vagy terjeszthetők.

 


2 hozzászólás

  1. Köszönöm, hogy kimondjátok a gondolataim. Még hozzátenném:

    – Igen, amikor kétségbeestél, akkor kétfélbe estél
    – az őselemek szintjén, mert azoknak csak az alacsony rezgései
    működnek benned, és így az elemek közti harmonia is elillant már;
    – az egyéniség szintjén, mert elvágtad a lelkedhez fűző kapcsolatok, az
    inuiciók/megérzések szálait, ami minden megbetegedés feltétele, ekkor
    félredobtad lényed lényegét, a lelked, és az egy emberöltőre szóló
    szemnélyiségedre (fizikai test, érzelmek, racionális gondolatok)
    korlátoztad léted – ilyenkor máris belekezdhetsz a tetszhalál/kínhalál –
    néha tetszetősnek látszó – kalandjába.
    – Valóban a kulcs a sejt-elem, ami a lélekben az összes eddigi inkarnáció
    és az azok közti létezés során gyüjtött tudás/tapasztalat fizikai
    tükröződése, amelynek nagyrésze valószinüleg épp a DNS értelmetlennek
    tartott “töltelék” részeiben van rejtjelezve.
    – Pl. “örökölhetsz” egy betegséget, ha akarod,
    megvan benned a hajlam, ami akkor aktiválódik, ha lemásolod
    azt az érzelmi kilengést, ami legyártja benned a szervi elváltozást. Ezt
    a rutin folyamatot halálosan felgyorsítja, ha elhiszed a nagy
    szaktekintély szigorú itéletét, mi szerint ezt te törvényszerűen öröklöd,
    sőt a gyereked is vidd el szűrésre, aztán majd őt megelőző kezelésbe
    vesszük.
    – Ha viszont az intuiciódra/megérzésedre/sejtelmedre hallgatsz, fittyet
    hánysz a “másolhatnék” meg a szakszerű rettegéskeltés bűvöletének, és
    egészben maradva, félelem nélkül mész tovább, egyenes gerinccel,
    boldogan a saját utadon.

    – A lelkeddel csakis az intuiciók/sejtelmek szikrái által kirajzolódó forródróton keresztül tudsz beszélgetni. Ha ez állandóan működik, akkor folytonos vonzalom/szer-elem köti össze a halandó személyiséget az öröklélekkel, és nem a farok csóváálja a fejet, hanem a lélek irányjtja tekinteted. Ekkor EGÉSZségben vagy, minden tevékenységedet lelkesedve, ihletetten (intuició-vezérelten) éled meg, és csak ebben az állapotban tudod bevonzani azt a társat, akivel kiteheted az EGY-et – végestelen megélheted a szer-elemnek ezt a nemek között polarizált mágneses terét, bűvöletét.

    – Ha a lelked vezérli – az intuiciók/sejtelmek szikráin keresztül – a fizikai tested, az érzelmeid, a gondolataidat, hitedet, tetteidet, akkor állandó lelkesedésben, egészségben, annyi ideig használod ezt a testet, amíg jólesik, csakis ebben az állapotban ÉLSZ, minden más állapot csak a tetszhalál “megéléséhez” elég.
    Üdv
    RT

  2. Köszönöm, hogy kimondjátok a gondolataim. Még hozzátenném:

    – Igen, amikor kétségbeestél, akkor kétfélbe estél
    – az őselemek szintjén, mert azoknak csak az alacsony rezgései
    működnek benned, és így az elemek közti harmonia is elillant már;
    – az egyéniség szintjén, mert elvágtad a lelkedhez fűző kapcsolatok, az
    inuiciók/megérzések szálait, ami minden megbetegedés feltétele, ekkor
    félredobtad lényed lényegét, a lelked, és az egy emberöltőre szóló
    szemnélyiségedre (fizikai test, érzelmek, racionális gondolatok)
    korlátoztad léted – ilyenkor máris belekezdhetsz a tetszhalál/kínhalál –
    néha tetszetősnek látszó – kalandjába.
    – Valóban a kulcs a sejt-elem, ami a lélekben az összes eddigi inkarnáció
    és az azok közti létezés során gyüjtött tudás/tapasztalat fizikai
    tükröződése, amelynek nagyrésze valószinüleg épp a DNS értelmetlennek
    tartott “töltelék” részeiben van rejtjelezve.
    – Pl. “örökölhetsz” egy betegséget, ha akarod,
    megvan benned a hajlam, ami akkor aktiválódik, ha lemásolod
    azt az érzelmi kilengést, ami legyártja benned a szervi elváltozást. Ezt
    a rutin folyamatot halálosan felgyorsítja, ha elhiszed a nagy
    szaktekintély szigorú itéletét, mi szerint ezt te törvényszerűen öröklöd,
    sőt a gyereked is vidd el szűrésre, aztán majd őt megelőző kezelésbe
    vesszük.
    – Ha viszont az intuiciódra/megérzésedre/sejtelmedre hallgatsz, fittyet
    hánysz a “másolhatnék” meg a szakszerű rettegéskeltés bűvöletének, és
    egészben maradva, félelem nélkül mész tovább, egyenes gerinccel,
    boldogan a saját utadon.

    – A lelkeddel csakis az intuiciók/sejtelmek szikrái által kirajzolódó forródróton keresztül tudsz beszélgetni. Ha ez állandóan működik, akkor folytonos vonzalom/szer-elem köti össze a halandó személyiséget az öröklélekkel, és nem a farok csóváálja a fejet, hanem a lélek irányjtja tekinteted. Ekkor EGÉSZségben vagy, minden tevékenységedet lelkesedve, ihletetten (intuició-vezérelten) éled meg, és csak ebben az állapotban tudod bevonzani azt a társat, akivel kiteheted az EGY-et – végestelen megélheted a szer-elemnek ezt a nemek között polarizált mágneses terét, bűvöletét.

    – Ha a lelked vezérli – az intuiciók/sejtelmek szikráin keresztül – a fizikai tested, az érzelmeid, a gondolataidat, hitedet, tetteidet, akkor állandó lelkesedésben, egészségben, annyi ideig használod ezt a testet, amíg jólesik, csakis ebben az állapotban ÉLSZ, minden más állapot csak a tetszhalál “megéléséhez” elég.
    Üdv
    RT

Hozzászólások zárolva.

BMR a facebookon!

Facebook Pagelike Widget

LÁT a facebookon!

Facebook Pagelike Widget