Bejegyzésértesítő

A bejegyzésértesítőre való feliratkozással elismeri, hogy elolvasta és elfogadja az Adatkezelési tájékoztatót.

Közelgő események

  1. BMR-LÁT hétvégi alaptanfolyam

    szeptember 21. 09:00 - szeptember 22. 18:30
  2. BMR-LÁT haladó, hétvégi tanfolyam

    október 19. 10:00 - október 20. 18:00

Honnan ismerjük fel a belső utunkat?

Teljes mértékben elfeledkezünk az ÖNmagunkról, az egoról, a testünkről, a testünkben tárolt fájdalmakról és belső tiltásokról, és a külvilág által önmagunk felé táplált előítéletekről.

Átadjuk magunkat a pillanatnak, az adott esetben egy számunkra teljesen ismeretlen embernek önkéntelenül segítséget adjunk, az ő élőségét és lelkiségét figyelembe véve eggyé válunk vele. Azokban a percekben lelkünk összeforr, és teljes mértékben a jelenbe kerülünk, elfelejtjük múltunkat és teljes figyelmünkkel élvezzük a jelent.

Itt cselekvés van, gondolkozás nincs. Létrejön az egységérzet és ezzel a teljes elfogadottság érzet átélése. Visszatérünk fogantatás előtti állapotunkhoz, abba a szellemi egységbe ahol a forrás van, és amit gyerekkorunkban fokozatosan kiégettek belőlünk.

Az első megérzés, az első belső sugallat.

A többi már csak agyalás: Megtegyem?

Standing-at-a-Crossroad

És mi lesz a belső önképemmel? Mi lesz a korábbi önmeghatározásommal ami hozzátorzult a célomhoz? (Egy külvilági célhoz?) Hogy megfeleljek, hogy elfogadjanak?  Mit kéne a jelenért, a megélésért, a belső, korábban önmeghatározásokból és elhatárolódásokból gondosan összetákolt önképemből végre elveszítenem? Mi lesz a félelmeimmel?

Mi lesz a belső játszmanyereségeimmel?

Vajon így is elfogadható leszek?

“Mennyibe kerül” tőlem egy ölelés?

“Mennyibe kerül” tőlem egy mosoly?

És “mennyibe kerül” tőlem egy bocsánatkérés? Egy elengedés? Mit kapnék meg általa? Mert már csináltunk ilyet.

Lehet, hogy a világ egy gyönyörű hellyé változna egy pillanat alatt, ha kidobnám az önkép-tákolmányt és megélném a jelent?

szeretem csinálni

Van az önkéntelen állapotnak egy másik kevésbé tudatosodott  módja, mikor belekezdünk valamibe, és amiről később vesszük észre, jé én ezt ingyen és bérmentve is csinálnám mert szeretem csinálni. Ez a funkcióöröm, a velünk hozott Érzelmi Többlet megnyilvánulása.

AmiÉRt lelkesedem! Ilyenkor nincs számítás, bizonytalankodás, hogy érdemes-e csinálnunk?

Az első megérzés, az első belső sugallat.

Egyszerűen tesszük a jelenben, mert érdekel. Vagyis rajta vagyunk azon az vékony ÉRen ami megÉRint, ami igazán ÉRdekel, és amire lelkünk erre az ÉLetünkre ráhangolt.

Ha tehát van bármi amit ingyen és bérmentve csinálhatnánk, akkor azt Tegyük, mert az a belső utunk. A többi visszanézve tévúttá és idő-töltéssé válik.

A honlapunkon szereplő információk, anyagok változatlan tartalommal és formában, a forrás megjelölése vagy arra történő hivatkozás mellett, szabadon felhasználhatók vagy terjeszthetők.

3 hozzászólás

  1. Folytatnám a kérdéseket:
    MegÉRdemli-e a szeretetem? ÉRdemes-e foglalkozni vele? stb.

    Amíg méricskélünk, addig nem adjuk át magunkat, ebben biztosak lehetünk! Ha meg merjük tenni, hogy nem méricskélünk, csak átadjuk magunkat, az igazán megÉRi! 🙂

  2. Folytatnám a kérdéseket:
    MegÉRdemli-e a szeretetem? ÉRdemes-e foglalkozni vele? stb.

    Amíg méricskélünk, addig nem adjuk át magunkat, ebben biztosak lehetünk! Ha meg merjük tenni, hogy nem méricskélünk, csak átadjuk magunkat, az igazán megÉRi! 🙂

Hozzászólások zárolva.

BMR a facebookon!

Facebook Pagelike Widget

LÁT a facebookon!

Facebook Pagelike Widget