Hogyan érzem magam biztonságban egy közösségben?

Szerintem egész hatékonyak voltunk 🙂 BMR-esen néhány sorral kiegészítettem 🙂

Mikor érzem jól magamat egy közösségben? Ha:

• önkéntesen megyek egy közösségbe, nem kötelességből
• nyitottan és érdeklődve tudok kapcsolódni
• fizikai biztonságban érzem magam
• érzelmi biztonságban érzem magam
• érzem az elfogadást.
• azt érzem, hogy meghallgatnak és odafigyelnek rám
• érzem a bizalmat
• érzem a kapcsolódást
• ha figyelnek rám és érzem, hogy érdeklem őket
• értő fülekre találok
• otthonosan érzem magam
• értem a szavakat, amiket hallok
• a párbeszéd folyamán érzem a kölcsönösséget
• vannak megértéseim és felismeréseim és ezáltal
• fejlődhetek, mert tudom, hogy nem tudok, nem tudhatok mindent
• érzem a helyemet és ki tudjuk egészíteni egymást, vagyis
• érzem „szelletként” a helyemet a közösségben, így
• egy színe lehetek a szivárvány sok színe közül a közösségben
• értékesnek érzem magam a többletemmel, amit tudok vagy képviselek
• tudok bensőséges lenni a közösséghez való kapcsolódásban
• tanulhatok
• rokonszenveznek velem vagy én szimpatizálok/értek egyet a többiekkel, ugyanakkor
• ha nem értek egyet a többiekkel, nem rekesztenek ki ezért vagy
• a közösségben szeretnék maradni, annak ellenére, hogy nem mindenben értünk egyet
• igaz, amit hallok
• mondhatok ellent és kérdezhetek, anélkül, hogy később emiatt hátrányt szenvednék
• külön tudom választani az adott közösségi résztvevő érzelmi állapotát és azt a tartalmat, amit kommunikál („a stílusomon még csiszolni kell, a tartalom marad”) – beleértve ebbe magamat is

A közösséghez való kapcsolódásomat befolyásolja:

• hogyan és milyen okból kapcsolódom a közösséghez:

Többletben:
• szeretnék funkció-örömmel végzett tevékenységemmel adni (szorgalom),
• szeretnék egyenrangú tagja lenni a közösségnek (bizalom, társadalom),
• szeretnék közösséget építeni elfogadással és szeretettel (fog-ad-alom),
• érdekel, mi van másokkal, mi mozgat másokat (vonzalom),

Hiányban:
• meg akarom a (saját) céljaimat, küldetésemet valósítani (céltudat, izgalom),
• meg akarom valósítani önmagam azért, hogy mások elismerését „kicsikarjam”
• hatást akarok kifejteni a közösségre
• irányítani és mozgatni akarom a közösséget, embereket (uralom, parancsuralom)
• irányítsanak, elvárom, hogy mondják meg, mit csináljak (szolgalom, taposómalom)
• fejtsenek ki az érzelmi hiányomnak megfelelő hatást (pl. motivációs tréner önbizalom-erősítés, biztonságérzet-növelés) – (szolgalom, taposómalom)
• rokonszenvet keresek – pl. mondják, tegyék azt, amit én mondok és teszek (szolgalom),
• érezzék azt, amit én érzek (rokonszenv)
Veszélyérzettel:
• megéljem, hogy én vagyok a legokosabb és legtájékozottabb (nárcizmus – uradalom)
• legyenek harcostársaim a nyílt vagy rejtett harcomhoz (rokonszenv küzdelemhez)
• kiéljem hatásgyakorlási és manipulációs képességemet (fertelem)
• hatalmat akarok szerezni a közösség fölött (fertelem)
• szét akarom bomlasztani a közösséget (fertelem)

• ismerem-e közösség működési alapjait, keretrendszerét, közösen elfogadott szabályait
• van-e közös nyelv a közösséggel
• tisztában vagyok-e azzal, hogy
  o ki vagyok
  o mit csinál a közösség
  o milyen indíttatású a közösség
  o vezetője vagy szervezője van a közösségnek
  o mik a vezető vagy a szervező valódi szándékai
  o mi tartja össze a közösséget

Többletben:

• közös érdeklődés
• az egyén építkezik a személyes képességeiből és a közösség javára is szolgál
• közös teremtés és termelés,
  – érdeklődés, szeretet és elfogadás,
  – öröm okozása egymásnak

Hiányban (üresség érzéssel):
– közös cél és izgalmak (izgalom)

• közös érzelmi hiánytöltés (cigi, ital, sportközvetítés nézés), közös megúszás és elkerülés (kertelem – cirkalom)

Hiányban (veszélyérzettel):
– közös nyílt szembenállás (belső forralom)
– közös sértettség és megbántottság (sérelem – bántalom)
– közös önsajnálat és áldozatiság, közös bűnbakkereséssel (szánalom)
– közös veszteségekkel teli múlt (szánalom, fájdalom)
– közös elhatárolódás tudata és érzése (határalom)
– közös ítélkezés (határalom)
– közös irigység érzése (irigyelem, határalom)
Ártalom indíttatással:
– közös szkepticizmus (uradalom, parancsuralom)
– közös felsőbbrendűség és kiválasztottság érzése (uradalom, parancsuralom)
– közös manipulálás örömének érzése (fertelem – rémuralom)
– közös káröröm érzése (diadalom ártalommal)
– közös gyűlölet (szándékos ártalom)
– közös rabszolgatartás (rémuralom)

A közösség szervezője, vezetője

        - nyitott
        - érdeklődő
        - figyelmes

legyen ahhoz, hogy szervezni vagy irányítani tudjon.

Kapcsolódás a vezetőhöz:

• el tudom-e fogadni, hogy a szervező vagy vezető is ember
• vezetőként és emberként is példát mutathat
• nem mindegy, hogy játékvezető vagy játszmavezető
• tudom, hogy nem kell mindent tudnia a szervezőnek vagy vezetőnek
• tudja kezelni a véleménykülönbséget, vitát vagy veszekedést, képes moderálni és közelíteni a különbségeket
• adjon igazodási pontot
• védjen meg a közösségtől, ugyanakkor
• védje meg a közösséget is

Nem érzem jól magam a közösségben akkor, ha:

• kevésnek, tudattalannak érzem magam
• nem fogadnak be, nem értik a megnyilvánulásaimat
• nincs kölcsönös áramlás
• nem adnak lehetőséget megszólalni, nem tudok kapcsolódni
• elvárásokat fogalmaznak meg felém (akár „kimondatlanul” is), amelyeket, úgy érzem, teljesítenem kell
• elvárásaim vannak a közösséggel kapcsolatban (pl.: erősítsen meg), de ezek nem teljesülnek
• a közösség nem felel meg a céljaimnak
• teljesítenem kell olyat is, ami nem tartozik a cél, vágy, szándék eléréséhez
• az önképem akadályozza a kapcsolódásomat (pl.: „Te egy díva vagy kislányom!”)
• az támasztott feltételek és elvárások versengést, összehasonlítást és irigységet generálnak
• nem vagyok arra tekintettel, hogy a „kakaós csigák” és a „perecek” is ugyanolyan péksütemények, azaz közös gyökereik vannak, attól függetlenül, hogy akár nem ugyanakkor vagy nem ugyanabban a kemencében sültek
• semmibe vesznek pl. cél- vagy küldetéstudatban mellőznek
• túl sok vagyok (érzelmi túlműködés, túláradás a megfelelés, bizonyítás vagy éppen a tudatlanság miatt) vagy túl kevés vagyok (érzelmi alulműködés a megúszás vagy bénulás miatt)
• elnyomottnak érzem magam (pl. parancsuralomban)
• nem biztos, hogy jól érzem magam a közösségben, de mégis ott tart valami (FüggElem)
• az egyéni céljaim nem válnak közösségi céllá és ezt kudarcként élem meg (érzelmi hiányállapot töltése a cél)
• nem tudok hatással lenni a közösségre (érzelmi hiányállapotból – üresség) vagyis nem tudok olyanhoz kapcsolódni, aki rokonszenvez:
  o a céljaimmal, küldetéstudatommal
  o a kapcsolódási vágyammal (pl. másik nemhez /érintsenek meg /öleljenek meg)
  o a szereplési vágyammal (ismerjenek el, dicsérjenek meg)
  o a megúszásommal és elkerüléseimmel
  o a megmozgattatási vágyammal (valaki mondja meg, mit csináljak)
  o az elvárásaimmal és kikötéseimmel
  o az elhatárolódásaimmal
  o a pótolhatatlanságommal
  o az irigységemmel

Veszélytudatban:
o a veszekedésemmel, küzdelmemmel és harcommal
o a sértettségemmel és megbántottságommal
o az aggodalmammal a lehetséges veszélyekkel kapcsolatban
Ártalommal:
o a rágalmazással
o a felsőbbrendűségemmel, gúnyolódásommal és lenézésemmel
o a fertelemmel pl. manipulációmmal, áskálódással, egymásnak ugrasztással
o az izzó gyűlöletemmel
o a kárörömömmel

HA A LÉTEM A TÉT, NEM TUDOK JÓL KAPCSOLÓDNI!

HF Kérdés?
Mi mozgatja a:
„Dögöljön meg a szomszéd tehene!” indíttatást?

Lehet, hogy az:
Pl. 10 háznak van tehene, az enyém megdöglik, a másik 9-nek megmarad.
Versenyben vagyok a létemért, evolúciós hátrányba kerülök. Létszükségletté válik a többi tehenének a pusztulása.
Közösségi tapasztalat lehet Magyarországon, hogy nem számíthatok a másikra, tehát csak ártalommal tudok kapcsolódni?
Nem volt közösségi kezelése a veszteségemnek.