Az érzelmi veszteségek KOMOLY hatással vannak az életünk minden területére és még a KAPCSOLATAINKRA is, melynek
feldolgozatlanok vagyis a feldolgozás egy bizonyos (beletörődés) szintjén elakadnak a folyamatok.
Ezek összessége, pedig nagyban befolyásolja azt:
ahogyan kapcsolódunk, vagy ahogyan nem tesszük azt
egyáltalán műkődnek-e, vagy sem a kapcsolataink
és eljutunk- e, arra a szintre, ahol őszintén megélhetjük a TELJES összehangolòdást a másikkal valò EGY-séget.
Az idő, majd mindent meggyógyít – EZ TÉVHIT.
Mihez kezdünk az idővel?
Ne rekedjünk meg, fontos hogy tudjuk, mit kezdünk ezzel az idővel, amit a gyász folyamatra fordítunk.
Minél több idő telik el, annál nehezebben hozzáférhetőek azok az érzések, amikkel dolgunk lenne.
Életünk során elveszítjük a bizalmunkat nagyon sok mindennel kapcsolatban.
És, ha ennek a bizalomnak az elvesztése azt okozza, hogy nem tudunk már bízni, akkor nem fogunk tudni úgy és olyan mélységben kapcsolódni másokhoz, mint ahogy annak előtte. Mert, hogy azzal a hiedelemmel éljük tovább az életünket, hogy ez bármikor megtörténhet megint, tehát inkább nem engedem bele magam vagy teljesen elzárkózom.
Életünk egyik legnagyobb és legelső VESZTESÉGE, amikor a gyerekkorunkat NEM KAPHATTUK MEG abban a formában, ahogy az egyébként JÒ LETT VOLNA, vagy AMIRE SZÜKSÉGÜNK LETT VOLNA.
Mi az, ami feldolgozatlan érzelmi veszteségre utal?
- Kényszeresen gondolkozzunk és nem beszélünk arról, akit vagy amit elvesztettünk, akitől elváltunk, mert tagadjuk.
- Az örömteli érzések fájdalmas emlékeket keltenek.
- A kapcsolatnak csak a negatív vagy pozitív oldaláról beszélünk és gondolkodunk.
- A kapcsolathoz társított gondolatokhoz vagy érzelmekhez, félelmek is kapcsolódnak.
Amikor tudatosan dolgozunk és elgyászoljuk a veszteségeinket, akkor azon is dolgozunk, hogy újra felépítsük a bizalmunkat és képesek legyünk érzelmi többlet állapotból kapcsolódni.
Ha nem járjuk be ezt azt utat, és nem teszünk konkrét lépéseket annak érdekében, hogy ezt vissza építsük – akkor ezzel a hiánnyal – a bizalomnak a hiányával a lelkünkben lépünk tovább.
Mert valamerre ettől függetlenül tovább lépünk, az idő az megy és mi is éljük az életünket. Csak pont ez a lényeg, hogy nem mindegy, hogy milyen állapotban.
Az állapotaink pedig az “érzelmi veszteségeink” szerint változnak és a viselkedésünk is ezek mentén fognak megjelenni.
Aminek már csak következménye, hogy ezeket a hiányokat próbáljuk egész életünkben betölteni. Azonban ez csak pillanatnyilag tölt fel, és újra jön az üresség érzése, valami hiányzik és egyre több kell…
…van aki nőkkel, van aki férfiakkal, van aki pornóval, van aki vásárlással, van aki “átműtetéssel”, van aki gyűjtögetéssel, van aki utazással, van aki evéssel, van aki videò játékkal, van aki anyagi javakkal…sorolhatnám a listát, mennyi mindennel függésbe kerülhetünk. Pótolni szeretnénk, azt az érzés csomagot, amit valaki egyszer betöltött – mert adni volt képes, és képesek voltunk befogadni is azt, mert a bizalom adott volt két ember között, de elvesztettük a személyt, s vele együtt az érzést is.
Képes vagy bizalommal kapcsolódni másokhoz?
Milyen érzelmi állapotban vagy képes kapcsolódni?
Az idő előre haladtával is lehetséges az érzelmi veszteségek oldása, feldolgozása.
A tudatosítás után, “szúmmázva” a tanulságot, érzelmi többlet állapotban leszünk képesek, újra bizalommal kapcsolódni és megélni az intimitást, egy igazán mély, maradandó, tartòs kapcsolatot.
EGYségben, EGYmással, SZABADON.
Nem állítom, hogy könnyű feladat, azt viszont biztosan tudom, hogy megéri Önmagunkon dolgozni, hiszen amikor Önmagunkkal kapcsolódunk, másokhoz is jòl fogunk tudni kapcsolódni.
Van az a mondás… “egy kapcsolaton dolgozni kell.” Ezt meg azt tenni, így meg úgy, hogy jò legyen és szeressenek azért, amit teszek.
Aztán sokan nem értik, hogy miért nem működik még így sem és miért üresedik ki a kapcsolatuk idővel, hiszen ők mindent megtettek a másikért.
Kicsit félre csúszott ez az értelmezés, hiszen, amikor üressé válik akkor szükséges Önmagunkat tisztítani a veszteségektől, hogy visszataláljunk egymáshoz is.
Az én meglátásom és tapasztalataim szerint, úgy érdemes kapcsolaton dolgozni, hogy elsősorban Önmagunkat “tisztítani”, hogy a forrásodból legyél képes táplálni és működtetni a kapcsolataidat is.
Az Önmagunkkal való kapcsolat ÁLDÁS.
A FORRÁS BENNED IS OTT VAN.
Szeretettel: Dombi Klaudia
(Anaya Női Jòga Oktatò, BMR-Lát és Ujmedicina konzulens)