Gondoljunk bele …
Mit adunk akkor, amikor szer-etetet adunk?
Mit teszünk, amikor szerrel etetünk valakit?
Lehet – e, hogy a szer-etet szóban a szer azt a szert jelenti, ami a másik lelkét élteti, életben tartja, amitől életre kel?
Ez lenne a szer-elem?
Mit gondolsz, tudunk – e szert adni a másik ember elfogadása nélkül?
Elképzelhető-e, hogy a szer elfogadás és megértés nélkül kény-szerré válik?
Vajon, ha a fentiek szerint értelmezzük a szer szót a szer-etetben, akkor milyen jelentést kapnak a szer-étkezés, a szer-re viszem, rajta vagyok a szer-en, szer-en cselekszem vagyis szer-en-csés vagyok kifejezések.
Lehet, hogy a szer szó mindazt jelenti, ami összeköt vagy összehoz minket, ami felemel, ami sikeresebbé, egészségesebbé, elégedettebbé tesz minket?
Ha így nézzük a szer szót, mit jelenthet a szer-tartás?
Ha a szer-elem szót érzelmi alkotó elemünkként értelmezzük kivilágosodik-e a jelentése számunkra?
Mi ugyanis úgy látjuk, hogy ha szerre hangolódunk, tehát ha megéljük a mindennapjainkban, a pillanatainkban a szert, szerrel etetjük magunkat, másokat, az életünket, akkor megérkezik az életünkbe a boldogság…
Mit gondolsz, így lehet ez?
