a
Ott ül mélyen Magamban a MAGom,
s szabadulni nem hagyom.
Keresem az utat s kutatom
kérdéseimmel Magam zaklatom.
Néha úgy érzem megtalálom,
sokszor pedig azt: ez csak egy vágyálom.
Egyre csak nő bennem a Függelem
és hiányaimat töltögetem.
Célomat örökké kergetem.
Elérni megadatik Nekem?
Sokasodik bennem a Vélelem.
Sejtelmeimet szégyellem.
Rám rakódik a Félelem:
vajon mi lesz, ha meglelem?
Egyáltalán kell ez nekem?
Szembe merek nézni Önmagammal?
A megannyi Tilalommal?
A rengeteg kényszerrel?
A vezérelt léptekkel?
Bennem más törvényeivel?
Falaim kötelmeivel?
Életem gyötrelmeivel?
Megannyi veszteségemmel?
S nem tudok leállni…
Valami hajt.
Magamra hozok még
ezernyi bajt.
Vállalom, s a végén,
kiszabadul a boldog Én!
Murvai Andrea 2015. március 16.