Ajánlott irodalom

Társadalmunkban a legtöbb embert meghagyják abbéli hitében, hogy aki nem jár iskolába, az csakis egy vad analfabétává nőheti ki magát, akinek se munkája, se barátai nem lesznek. Már régóta szívügyem beszámolni arról, hogy ez nem igaz, és ezzel hozzájárulni az ilyen irányú ítéleteken és félelmen való felülemelkedéshez.”
André Stern, akinek sohasem kellett iskolába járnia, beszámol gyermekkorának sokszínű mindennapjairól, ahol nyoma sem volt stressznek és teljesítménykényszernek. Elmeséli, hogyan tanult meg három évesen olvasni, és miért volt az mégis teljesen rendben, hogy végül olvasása csak nyolc évesen vált készségszintűvé. Elmondja, hogyan lehetséges, hogy szinte mindent meg tud javítani, hogyan fedezte fel a pí-számot egy lego-markoló összeszerelése közben, milyen hatással volt személyiségének fejlődésére Marcel Proust életműve, és hogyan fedezte fel a zene és a számítógépek világát.
Immáron Európa-szerte heves vita folyik arról, hogy iskoláink vajon nem olyan zubbonyba kényszerítik-e gyermekeinket, amely többségük számára már túl szűk? André Stern könyve egy nem dogmatikus hozzájárulás ehhez a véleménycseréhez.
„A jelenleg sokak számára furcsának tűnő iskola nélküli élet lehetőségének megismerése elősegítheti, hogy minden egyes egyéni utat fontosnak és értékesnek tekintsünk, még akkor is, ha az a társadalmilag szokványok kereteken kívül nyílt meg.
Akik hallották történetemet, már nem tehetnek úgy, mintha nem tudnának róla.”

https://lelkesedeskonyvek.com/andre-stern-es-sosem-jartam-iskolaba


„Játssz, hogy érezz, hogy tanulj, hogy élj!” André Stern második önálló könyve, amelyben arra kaphatunk választ, hol gyökerezik,  és hogyan jelenik meg a hétköznapok gyakorlatában az a szemlélet, amely mellett a szülei immáron 45 évvel elköteleződtek. André Stern az első könyve (…és sosem jártam iskolába) megjelenése óta eltelt 8 évben kétgyermekes Édesapa lett, így ebben a könyvben a gyermekkori visszaemlékezések helyét átveszik az apai élmények és tapasztalatok. Ezzel egy olyan család életébe kaphatunk bepillantást, ahol már a második generáció növekszik a teljes bizalom, a szabad játék és tanulás légkörében.

André Stern könyvében olyan helyzeteket és megoldásokat mutat be, amelyek mindannyiunk életében jelen vannak; olyan szokásokat, amelyeket mindenki, bármelyik pillanatban magáévá tehet, megváltoztathat, és gyakorolhat a családban, iskolában, közösségeinkben (anyagi helyzettől és más társadalmi státuszoktól valóban függetlenül), ezzel messzemenő pozitív változásokat indítva el a saját környezetében.

https://lelkesedeskonyvek.com/andre-stern-jatssz-hogy-erezz-hogy-tanulj-hogy-elj


Ez a könyv bizonyságtétel arról, hogy a bizalom és a mélyen gyökerező, kölcsönös tisztelet, az abból fakadó hozzáállás korántsem kivételezett családok kiváltságai. Nevelési, tanulási szokásaink, családi viselkedési normáink belső hozzáállásunk külső mintázatai. Nehéz – szinte lehetetlen – igazi változást a külső formákon végzett kísérletekkel, azaz a tanítási és terápiás módszerek, az intézményi formák, a jogszabályok váltogatásával elérni. Legyünk bátrak mélyebbre ásni,

… mert a szerető, törődő édesapa iránti vágyódás velünk született, egyik legmélyebb emberi igényünk.

https://lelkesedeskonyvek.com/az-edesapam-a-baratom




Korunk egyik legkiválóbb pedagógusa, A. S. Neill mondja el az általa alapított iskola, Summerhill történetét, valamint gondolatait gyerekekről és szüleikről, iskolákról és tanárokról, szabadságról és kényszerről, a szexualitásról és á tanulás pszichológiájáról. Neill forradalmi pedagógiai elvei – ellentétben a tekintélyelvű nevelési módszerekkel – a gyermeknek annyi szabadságot adnak, amennyi csak lehetséges. A szabad, önmagát szabályozó gyermek szabad akaratából tanul és cselekszik, ami egy boldogabb és gyermekibb életet tesz lehetővé, később pedig egy kiegyensúlyozottabb, neurózisoktól mentes felnőttkort. A könyv hozzásegít a gyermeki viselkedés megértéséhez és ezáltal mindennapjaink problémáinak megoldásához. Üdítő és bátorító olvasmány, amely bebizonyítja, hogy a szabadság lehetséges.




A kötet életvezetési és túlélő készségeket kínál egy gyorsan változó, zsúfolt és konfliktusokkal teli világban – ötvözi egyrészt a tudományos eredményeket, másrészt azokat a technikákat, amelyeket a konfliktusrendezés mesterei, a túsztárgyalók alkalmaznak. 
A szerző közel negyven éves túsztárgyalói munkássága és vezetőképzői tapasztalatai alapján mutatja be a túsztárgyalók által használt eszközöket: a másik ember szükségleteinek megértését, a kötelék és a biztos bázis megteremtését, a belső látást, az odafigyelő hallgatást, valamint a beszéd-, dialógus- és tárgyalókészséget. 
Mindezekből tevődik össze az erőszakmentes, minőségi emberi együttélés záloga: a konstruktív konfliktuskezelés készsége és gyakorlata, amelyre mindannyiunknak szüksége van ahhoz, hogy életünk és emberi kapcsolataink minőségén gyökeresen változtassunk, kerüljünk akár magánéleti, akár munkahelyi túszhelyzetekbe.