Bejegyzésértesítő

A bejegyzésértesítőre való feliratkozással elismeri, hogy elolvasta és elfogadja az Adatkezelési tájékoztatót.

Közelgő események

  1. Érzelmek Rendszere – BMR-LÁT Haladó, hétvégi tanfolyam

    március 30. 10:00 - március 31. 18:00
  2. Matrix filmelemzés BMR-es és Biologikás szemmel

    április 13. 10:00 - április 14. 16:00
  3. Fogyás érzelmi megalapozása – Tanfolyam

    május 11. 10:00 - május 12. 18:00
  4. Érzelmek Megértése – BMR-LÁT Hétvégi Alapozó Tanfolyam

    június 22. 09:00 - június 23. 18:00

Rend a lelke mindennek

Csodálatosan sokan vagyunk már, akik keressük, kutatjuk a magyar nyelvben elrejtett mondanivalókat, magyarázatokat. KERessük vízszintesen, így találjuk meg a nyelvünk kertjében lévő virágokat, felfedezve az ismétlődő szavakat, és KUTatjuk függőlegesen belerévedve a múlt kútjába, vagy hallgatva a sugallatokat, követve látomásainkat amik a magasból egy csatornán, az arra becsatlakozókhoz érkeznek. Nyelvünk kutatásaiban az előttünk járók hatalmas munkát végeztek, amiknek eredményeit néha segítségül hívtuk mi is a munkánkhoz, és soha nem zárkózunk el a mellettünk járók ötleteitől, ihleteitől, hanem hagyjuk a magunk víziója mellett, vagy azzal együtt érvényesülni. Tehát felfedezéseinkkel nem szembe akarunk menni mások kutatásaival, hanem újításunkkal mások MELLé RENDelődni szeretnénk, kiEGÉSZíteni másokat vagy kiegészülni általuk. Szeretnénk elgondolkodtatva segíteni a rend kialakításában egy másik nézőpont felvillantásával.

Mindannyian az egységes szellem egy szellete vagyunk, a teremtő képmására létrejött teremtő többlettel rendelkező lények. Nem az egységes szellem vagyok én, hanem annak egy nagyon fontos szellete. Az én szelletem más többlettel bír, mint a másik szellet, ráadásul az én csatornám, utam felfelé, befelé más tanult utak mentén alakult ki, tehát az egység egy részét tudja csak hordozni, sajátságos színezetben. A nézőpontom nem egyetlen, de egységesülni tud másokéval az egyeztetés által. Ugyanarról beszélünk, amikor a magyar nyelvet kutatjuk, csak más nézőpontból. Ezért hiszem azt, hogy kutatásaink eredményeit egymás mellé téve egymás mellé rendelődve kiegészíthetjük egymást.

Miért egymás mellé? Mellkasunkban hordozzuk a szívünket, ha szívünket adva, egymás mellé rendelődve szerrel etetjük egymást, köz-ősséget építünk. Mellkasunkban lakik tüdőnk, amivel egy levegőt tudunk lélegezni. Ráadásul mi nők, mellünkkel szoptatjuk gyermekünket, táplálékot adunk rajta keresztül, mellünkön nyugtatjuk hitvesünket, neki nyugalmat adva, és kedvesünk mellkasán pihenünk el mi is. A mellérendelődés kapcsolatot ad, segítséget, bátorítást, bizalmat jelent. Ha egymás mellé állunk, akkor egyfelé nézünk, azt nézzük, amit együtt létrehoztunk. Szembenállásnál szembetűnnek és elmélyülnek a különbözőségek. El- külön-ülünk, magányossá válunk – ami nem lehet józan ésszel diktált cél.

A Belső Megélések Rendszerének alkotóiként hisszük és valljuk, hogy külső világunkban elérhető változás belső világunkból fakad, ahogyan a gyufa, a gomb, a robbanómotor, de akár egy házasság, egy életmódváltás vagy egy kifaragott tárgy elkészítésének gondolata is belőlünk, belső emberi teremtő világunkból, az EGY – ÉN-ből indult el. A fejlődés, a változás kulcsa tehát az EGY – ÉN – ben van, ha az egyénben rend van, rend lesz a családban, rend lesz a közösségben, rend lesz a közösségek között, végül a nemzetben és a világban.

Minden kutatás, keresés, aminek célja a magyar nyelvben rejlő titkok és összefüggések feltárása a REND, a REND- SZER megteremtése volt. Ezzel a Belső Megélések Rendszere útján sem jártunk el másképp. A mi rendezőelvünk szerint egyszerre néztük az emberi érzelmeket és azt, hogy hogyan tükröződnek vissza lelkiállapotaink változásai a szavainkban.

Kutatásunkban a szavakat, a szótagokat sokfelé bontva elemeztük, így játszadozva kerestük meg mondanivalójukat. Ebben a cikkben is egy ilyen utat fogok most a Kedves Olvasó elé tárni, hátha maga is rákap a szóelemzés ízére. Nézzük akkor, hogy mit is jelentenek a REND és a TÖRVÉNY szavak a mi olvasatunkban.

Úgy láttuk meg, hogy az az ember, akiben REND ÜL az nem rendül meg az élet apróbb változásai láttán, hanem tudja, mindennek oka, értelme, van, minden változás RENDben van, és ezzel a tud-ással ás lejjebb, titkok felé, vagy halad az útján rendületlenül. Rend-ül-etlen-ül, azaz nem beágyazva, beülve merev szabályok közé, hanem megtartva belső rugalmasságát. Rend – ül, de ül – etlen- ül, azaz állandó mozgásban, változásban, haladásban, mégis egy helyben. Stabil hajónkban, a változó tengeren, belső rENd-ünkben, ÉN-ünkben, fÉNyünkben, lÉNyünkben. Így tehát a REND szóval azért tudok SZER-t adni vagy teremteni, mert egy magasabb tudatosság, egy fényesebb világosság szövi azt át. A REND fenntartása rendszerességet kíván, a rendszerető ember tudja mit, hol keressen. A rend szert nyújt át a beérkező embernek, hiszen áttekinthető, legyen az akár egy lakásban, egy munkahelyen, egy közösségben vagy akár egy párkapcsolatban is. A rend eligazodási lehetőséget, békét, biztonságot ad. A biztonság, a béke olyan érzelmi erő, ami hatni és védeni tud bármilyen helyzetben. A világ rendjének tudása éppúgy erőhöz juttat, mint lelkünk rendjének tudása. Egy gyermek, aki megtanulta a család rendjét és érezte a rendből fakadó érzelmi kötődés adta biztonságot, felnőve könnyedén alakítja életét. Ugyanígy, a rend-szertelenül nevelt gyermek nehezen találja meg helyét a világban, sokáig fogja hányni – vetni az élet, valamint a benne dúló, feltöltésre váró érzelmi hiány, egészen addig, míg sok szenvedés után el nem kezdi keresni a rendet az életében.

A rend lelkünk, szellemünk belső rendje tehát, olyan, ami a törvények felett áll. Nem érvényes rá semmilyen földi törvény. A rend nem törvény. A rend magasabb rendű, mint a törvény, mert rendezettséget, rendezett viszonyokat jelent. A rENd azt jelenti, tudom, hova tartozom, honnan jöttem, ki a csoda vagyok én, és azt is, mi az utam és végül mivé válhatok.  De a törvénynek is helye van életünkben, a szó jelentését boncolgatva nézzük meg most miért, és hogyan.

A törvÉNy azt jelenti, hogy azok között a szabályok között élünk megtörve, betörve, amiket azért hoztunk létre, hogy rendszerezzük a káoszt, amit a rend-szertelen viselkedéseinkkel, érzelmeinkkel létrehoztunk. Azt az érzelmi, kapcsolati, identitásbeli zűrzavart, amiben most élünk. A megTÖRt – Vájatba került – ÉNy (fÉNy, lÉNy, is-t-EN) elveszette kapcsolatát a belső renddel, meghasonult, elhasalt, mássá vált, megengedte magának, hogy a rend-szert be nem tartva elveszítse fényét. A rendet a szer tartja fenn, aki vét a szer ellen, szívtelenül, lelketlenül cselekszik, az előbb – utóbb megtörik, vagy annak útját megtörik, hogy ne gyötörjön mást. A földi világban érvényes a karma elve, tehát amit adok, azt kapom vissza. Ez törvény. A TÖRT ÉNek harcban, csatában próbálják kívül, a földön kárpótolni magukat elveszett belső birodalmukért, ezért íródik a történelem. A TÖRT ÉNek csalják meg házastársukat, lopják el mások vagyonát, gondolnak a másik emberre úgy, mint kihasználható eszközre.

Törvényszerű, hogy ha lopok engem is meglopnak, ha nem szeretek engem sem szeretnek, ha hazudok nekem is hazudnak. Törvényszerű, hogyha szidom az aktuális rendszert, ha uszítom az embereket egymással szemben, akkor nem találok nyugalmat és biztonságot, kirekesztenek, és elítélnek engem is mások. Ez a világ a szemet szemért, fogat fogért világa. A világunk a törvény világa, aminek az a célja, hogy eljuttassa a létfájdalmat egy olyan mélypontra, ahonnan már nincs más út, mint belátni: vétettem a belső rend ellen. Ha ezt belátjuk, el tudunk indulni azon az úton, hogy ránézzünk arra, mi az, amit teremtettünk, amit létrehoztunk helytelen viselkedésünkkel. Tehát azzal, aminek nincs helye a RENDben.

Aki törvénykezik, az ítélkezik – a törvény tehát ítélet is. Mivel megtörtem, fél vagyok, rész vagyok, nincs bennem az egész tudata – fél-elem fogja a szívem, és szabályokat kell felállítanom, hogy megvédjem magam. Utamat leszabják, állj-t kiáltanak nekem a szabályok. Hozhatok törvényt én is, és hoz törvényt a külső hatalom – tudatosodásunk szempontjából szinte mindegy melyik törvény szab gátat szabadságomnak. A törvény, akár az örvény magába húz minket, bezár, foglyul ejt, és ettől szenvedünk. Hiszen ki az, aki szeret szabályok között szárnyait leszabatva élni, mikor érzi, hogy szabadnak született?

Minél jobban fél az emberiség annál több rendelet és törvény fogja majd vissza a szabadságát. Ez is törvényszerű. Amíg ítélkezem, véleményt mondok másokról, szabadon engedem félelem alapú gondolataimat, addig a törvény rabja vagyok. A törvény pedig, akár csak az örvény visz tetteim mélypontja felé. A végső ítéletet, bár látszólag a világ mondja ki rám, én mondom ki saját magamra.

Ugye ismerős az a mondás, hogy rend a lelke mindennek? Mindazok, akik sikerre vitték az életüket, rendszeresen ismételtek számukra fárasztó, fájdalmas cselekedeteket. Rendszeresen legyőzték Ön-MAGukat, csak így érték el hogy a munkájukba fektetett szer szerencséssé tegye őket. A rendszertelen cselekedetek törvényszerűen nem hoznak igazi sikert. Aki rendszertelenül fogyókúrázik törvényszerű, hogy sosem fogy le. Ha rendszeresen nem teszek egy kapcsolatért, akkor elhal. Ha rendszertelenül locsolom virágom, akkor nem fejlődik tovább. Törvényszerű, hogy a rendszertelenül végzett munka nem vezet tartós eredményhez, hiába várom. REND nélkül megáll a fejlődés, és az élet törvényszerűen a káosz felé rendeződik tovább.  Nincs tehát más feladatunk, mint megtalálni magunkban a RENDet, aztán töretlenül cselekedve lassan, de biztosan felülemelkedni törvényeken.

Van az örvénynek egy sajátossága, ami a törvény sajátossága is. Ha az örvényben kapálózunk, rugdalózunk, küzdünk, akkor az örvény mélyre fog húzni. Ha azonban elengedjük magunkat, ellazulunk, hagyjuk, hogy történjen, aminek lennie kell, akkor az örvény levisz egy pontig, majd felemel és kidob. Az az érzelmi örvény, amit a törvény arculcsapása okoz pont így működik. Nem tudjuk, miért történik velünk a büntetés, nem is kell, hogy azonnal tudjuk. Azt viszont tudhatjuk, hogyha ennek ellenszegülünk, megütjük a bokánkat, ráadásul a dühünkkel olyat teszünk, mintha belerúgnánk a falba. Csak a saját lábunk fog fájni, a fal marad. De elfogadhatjuk, hogy így alakult, és kimondhatjuk, hogy „én vagyok a felelős azért ami történt”, és ésszel, okosan, rálátással és belátással kereshetünk egy másik utat. Például azzal, hogy megkeressük, hol volt érzelmi kilengés bennünk, amikor gyorsan hajtottunk. Mert biztosan volt. Vagy hogy volt- e félelem bennünk az áremelkedések miatt, vagy azért, mert nem hiszünk belső, istenadta teremtőerőnkben. Mert ilyen is biztosan volt. Megtaláljuk ezeket a tört – én érzéseket  és elkezdünk másképpen tenni, megtanulunk hinni, bízni önmagunkban.

Az elfogadás a helyzettel, a törvénnyel az örvénnyel szemben az első lépés ahhoz, hogy a TÖRT– én ből EGÉSZszé tudjunk válni. Ha lépéseket teszünk a belső rendezettség felé azzal, hogy elengedjük ítéleteinket, haragunkat, szorongásainkat, már javában haladunk. Legvégül pedig észre fogjuk venni: megállítottuk a törvény uralmát magunk felett, és létrehoztuk a rendünket. A RENDtől egy hangzóban különbözik csak a CSEND szó. A rend mindig a csendben gyökerezik. Keressük a csendet és valósítsuk meg rendjét magunkban és világunkban. Ennyi a feladat.

A cikk a Regélő című magazin 2013. márciusi számában jelent meg.

 

 


1 hozzászólás

  1. “..Ha lépéseket teszünk a belső rendezettség felé azzal, hogy elengedjük ítéleteinket, haragunkat, szorongásainkat, már javában haladunk. ..”
    Hála és köszönet nektek, hogy rávilágítottatok, segítettetek a már bennem levő gondolatokat szavakká, s a szavakat érthetővé tenni számomra, így megÉREZhettem a jó úton való haladást!

    Most pedig ezt tűztem ki célomnak én is:
    “..A RENDtől egy hangzóban különbözik csak a CSEND szó. A rend mindig a csendben gyökerezik. Keressük a csendet és valósítsuk meg rendjét magunkban és világunkban. Ennyi a feladat.”

Hozzászólások zárolva.

BMR a facebookon!

Facebook Pagelike Widget

LÁT a facebookon!

Facebook Pagelike Widget